Alfa Giulia QV – Gyorsasági szakág

Az Alfa Romeo még az ősszel szerzett egy szép délután a hazai autós-újságíró társadalomnak: a két legsportosabb autójukat lehetett vezetni zárt pályán, így sikerült kipróbálni a BMW M3-as közvetlen konkurensét is.
Alfa Romeo QV teszt

Az egész ízlelés apropója az volt, hogy a hazai Alfa Romeo képviselet összekötötte a kellemeset a hasznossal és bemutatta az új nagykövetét. Rákóczi Ferenc műsorvezető pár éve már hivatalosan is kapcsolatba került a komoly érzelmeket generáló márkával, most társra lelt Kiss Ramónában. Mindkét ismert ember Giuliát hajt, a filmsorozatban is szerepelt hölgy négykerék-hajtású, 280 lóerős benzines modellel közlekedik.

A bejelentést azzal tette emlékezetessé az Alfa képviselet, hogy ki lehetett próbálni a Giulia csúcs kivitelét, aminek az orrában már a Ferrari rokonsággal büszkélkedő hathengeres turbómotor lapul. A 2,9 literes erőmű nyolchengeres motorból lett kialakítva, a paraméterei: 2891 köbcenti, a 6500-as fordulaton jelentkező 510 lóerő, és a 2500-5500 között mérhető 600 Nm nyomaték. Ehhez jön az 50/50 százalékos súlyelosztás és az 1524 kilós tömeg, amely igen jó érték. A lényeg persze, hogy az autó hátul hajt!!!!!

A hely a lehető legjobb volt, mert a zsámbéki vezetéstechnikai centrum zárt és bójákkal belassított pályáján lehetett körözni, miközben a koránt sem ennyire erős felvezető Giuliát követtük.
A nehézségi erők fékezéskor és gyorsításkor is hatottak a testre, mert a 3,9 másodperces százas sprint és kanyar előtti fékezések jól érezhetők voltak. A kanyargós pályán a 307 km/óra végsebbségű autóval érdekes volt menni, főleg úgy, hogy a Getrag által szállított kézi kapcsolású váltót csak harmadikig volt értelme kapcsolni. Ennek oka, hogy a hátsó egyenesben elért sebesség kb. 120-130 km/óra volt.

A kormányzás közvetlen, jó volt az autóval a rázókövek és a bóják széleit célozgatni. Ez mellett civilizált is a Giulia, jóval kevésbé nyers, mint a 4C. Az erő és az erőteljesség nem csak a hangokon, gyorsuláson érződött, hanem azon is, hogy minden fordulatról ugrott az autó. A közutakon használva elég nagy önmérséklet kellhet hozzá, hogy ne versenyezzen le minden önjelölt Schumachert az ember, aki mellé áll a piros lámpánál és kihívóan rugdossa a gázpedált.

A leggyorsabb Giulia valódi képességeit sebesség korlátozás nélküli német autópályákon vagy versenypályán lehet kihasználni. A vezetése jól képzett sofőrt igyényel, a megtett néhány kör alatt az autó határai közelébe sem sikerült kerülni. A megnyugtató az volt, hogy néhány kanyarban sikerült odáig elvinni a QV-t, hogy nyikorogtak a gumijai. Érdekes, hogy a csúcs Giulia hangja kívülről kevésbé szólt olyan jól, mint a négyhengeres motorú 4C.

A körítésről is érdemes pár szót szólni, Alcantara bőrök az utastérben, itt-ott előtűnő szénszálas elemek, bőrrel burkolt műszerfal. A kagylóülésnek nem csak a kinézete pazar, hanem a tartása is. Az autó inkább kétszemélyes, mert a második üléssorban a szénszálas vázú kagylóülés hátsó része, sok helyet elvesz a lábtérből. A hátra beülők, pedig össze is karcolhatják a cipőjükkel, ami vétek. Olyan apróságok is lenyűgözik az embert, mint a motorháztető, aminek a szélvédőnél lévő részét nem fényezték le, és jól látható a szénszálas műanyag, amiből készült.

Benedek Attila

Fotó: Alfa Romeo, Alfissimo, Benedek Attila

Kapcsolódó cikkek

Jon Olsson autói

Jon Olsson: a síelő autói

Az extrém autó átépítéséiről is jól ismert a svéd síző

Renault Koleos teszt

Új Renault Koleos – Kényelem, francia módra

Ha kényeztetni szeretné önmagát és az utasait...

Vignale története

Vignale – A varázsszó

A Ford új vevő kényeztetési módszere a Vignale széria